05. Vizslát '17

2018. január 28., vasárnap
Mielőtt végre megírnám az év búcsúztatásomat, végre örömmel mondhatom, hogy megszabadultam a vizsgaidőszaktól. Nem igazán megy nekem már ez a tanulósdi, ráadásul ebben a félévben eléggé rátettek a tanárok erre. Egyáltalán nem viccelek azzal, hogy beleőszültem, tavaly szeptemberben biztos nem volt annyi ősz hajszálam, mint most... ennek is köszönhetően csúszott ennyit ez a bejegyezés, amit még a hónap elején kellett volna megírnom, de jobb később, mint soha.

Igazság szerint, ha a 2018-as évem első hónapját veszem figyelembe, akkor mondhatni pont úgy alakult, ahogyan azt a 2017-es évemre mondható. Eltűntem. Nem tudnám pontosan megfogalmazni, hogy mi miatt, ahogyan azt se tudom megmondani, hogy mit csináltam az alatt az idő alatt, amit a blogolásra vagy a történet írásra fordítottam volna. Talán az a legkifejezőbb az elmúlt hónapjaimra amellett, hogy eltűntem, hogy el is vesztem. Ezt főként lelkiekre értem, mert nagyon nem találtam önmagam. Nem dagonyáztam a depresszióban vagy az önsajnálatban, egyszerűen csak voltam. Lélegeztem, néztem, hallgattam, mozogtam, azonban semmi olyat nem tettem, amivel a lényemet éltettem volna. Mintha kitörölte volna valaki a működésemből, hogy egyébként nekem erre szükségem van, hogy néha elmerüljek a kis álomvilágomban, na meg arra is, hogy alkossak. Nem tudom azt mondani, hogy történt velem valami rossz, hiszen ez az egész egy hosszabb folyamat végeredménye volt, amit egyébként nem is rossznak kellett volna megélnem, hanem a lehető legjobbnak, ami csak történhetett velem.

Ennek az egésznek köszönhetően nagyon hamar elröpült az az egy év, nem is tudok semmi olyan kiemelkedő dolgot megemlíteni, ami számítana, ami felrázott volna. Eltengődtem, ez pedig a napokra, a hetekre és a hónapokra is igaz volt. Ezt láthattátok a blogjaimon is, mert fejben bármennyire is dolgoztam a bejegyzéseken, a fejezeteken, ez nem igazán tükröződött abban, hogy valami meg is valósult volna ebből. Persze Az elsővel viszonylag jól haladtam az év első felében, de aztán azzal is megakadtam és ment szépen fel a polcra a többi elkezdet, majd félbehagyott történet mellé. Nem akartam ezt, őszintén, viszont valami beleültetett egy kényelmes fotelba, amiből még a kis buborék világom se tudott felállítani, mintha az a kényelmes valami teljesen magába szippantott volna. Valójában pedig ezt is éreztem, mert mindig ott volt a gondolataimban, hogy most írnom kellene, hogy itt van ez az új ötlet, amit kidolgozhatnék, vagy ez egy jó bejegyzés téma lenne a Gondolatokra, azonban végül mindnek ugyan az lett a sorsa. Megvalósulatlanul elfeledtem őket, mindet, egytől egyig.

Szeretném azt mondani, hogy majd most minden más lesz, ígérni, de azzal is tisztában vagyok, hogy korábban ezt számtalanszor megtettem és mind csak üres szavak maradtak. Ráadásul még mindig nem kezdtem el írni... ugyan egy korábbi kis novellát már sikerült újraírni, viszont valami teljesen újat még nem vetettem papírra. Talán ha végre haza költözök és kicsomagolok, akkor már erre is lesz akaratom, ha sikerül újra rátalálnom a kis kuckómra, mert ötletem és tervem van rengeteg, időm is lesz, a munkám mondhatjuk igen rugalmas lesz. Persze meglesznek a húzós időszakok, amikor ki se fogok látszódni a papírok mögül, viszont ezeket leszámítva lesz időm magamra és arra is, amit szeretek.

Nem fogadtam meg semmit, inkább csak kívánom azt, hogy visszataláljak ahhoz, amit szeretek csinálni, ami kikapcsol, ami segít egyensúlyban tartani a kis világomat. Szeretnék haladni a történeteimmel, megvalósítani minden elképzelést, amibe eszembe jutott, szeretnék végre egyenesbe jönni magammal és a kis buborékommal is. Szeretnék újra önmagam lenni, szeretném, ha a 2018-as évem jobb lenne, mint a 2017-es és szeretnék úgy elbúcsúzni tőle, hogy azt mondjam majd egy év múlva ilyenkor, hogy jobb voltál, mint az elődöd...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése