Könyvespolc


Az első
(a történetért kattints a címre)

Főszereplők: Molnár Olívia, Fernando Torres
Terjedelem: x fejezet
Első publikálás: 2016. október 22.


(a történetért kattints a címre)

Főszereplők: Aida Martínez, Fernando Torres
Terjedelem: Prológus – 5 Esőcsepp – Epilógus
Első publikálás: 2015. szeptember 5. – 2016. június 5.


(a novelláért kattints a címre)

Főszereplők: Molnár Olívia, Fernando Torres
Terjedelem: 1. rész (10 oldal, 3.690 szó)
Első publikálás: 2015. december 26.

/részlet/

– Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogyan tegyem fel a kérdést, és még most se vagyok benne biztos, hogy ez volt-e a legjobb, amit csak kitalálhattam. Te vagy az életem Olívia, és ezt már réges rég meg kellett volna tennem – kezdett el újra beszélni a spanyol, míg előhúzott a zsebéből egy aprócska bársony dobozkát. A gyűrű eszébe sem jutott, minden más sokkal fontosabb volt, mint az ékszer. – Tavaly óta erre készülök, és nagyon remélem, hogy a gyűrű is tetszeni fog… már hetek óta emiatt aggódom, mert azt akarom, hogy olyan különleges legyen, mint amilyen vagy nekem. – A könnyeinek még mindig nem tudott megálljt parancsolni, az elhangzott szavak, pedig minden próbálkozását felőrölték. Csak csendesen figyelte a szeplős arcot, a vonásokat, melyeket már évek óta nézett, és hiába telt már el annyi idő az első találkozásuk óta, még mindig fedezett fel ismeretlen dolgokat, kisebb ráncokat, amelyek még férfiasabbá, vonzóbbá tették a focistát, akit még mindig ugyanolyan hévvel szeretett.

(a novelláért kattints a címre)

Főszereplők: saját szereplők
Terjedelem: 1. rész (5 oldal, 1.877 szó)
Első publikálás: 2013. szeptember 7.

/részlet/

– Ne várj vissza – suttogta halkan milliméterekre elhúzódva. Mélyet lélegzett az ismerős illatból, a kellemes parfümből, ami rengeteg emléket idézett fel benne, amit egyedül csak hozzá tudott kötni, amit annyira szeretett.
– Mindig várni fogok rád – ígérte meg a férfi, majd visszahajolt és újra egy csókban forrtak össze. Nem tiltakozott, hagyta, hogy még közelebb vonja magához, hogy a csók melege átjárja minden porcikáját, hogy pár pillanatig még úgy érezzék, hogy összetartoznak. Tudta, hogy mindez hamar el fog illanni, ahogyan az ígéret is a feledés homályába fog veszni idővel, amivel semmi gond nem volt, hiszen tisztában volt azzal, hogy ez a dolgok menetrendje. Az útjaik mától véglegesen elválnak, visszafelé pedig nem sétálhatnak, ahogyan abban sem hitt, hogy a jövőben bármikor is keresztezhetné majd egymást újra. – Én mindig itt leszek neked.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése