05. Vizslát '17

2018. január 28., vasárnap
Mielőtt végre megírnám az év búcsúztatásomat, végre örömmel mondhatom, hogy megszabadultam a vizsgaidőszaktól. Nem igazán megy nekem már ez a tanulósdi, ráadásul ebben a félévben eléggé rátettek a tanárok erre. Egyáltalán nem viccelek azzal, hogy beleőszültem, tavaly szeptemberben biztos nem volt annyi ősz hajszálam, mint most... ennek is köszönhetően csúszott ennyit ez a bejegyezés, amit még a hónap elején kellett volna megírnom, de jobb később, mint soha.

Igazság szerint, ha a 2018-as évem első hónapját veszem figyelembe, akkor mondhatni pont úgy alakult, ahogyan azt a 2017-es évemre mondható. Eltűntem. Nem tudnám pontosan megfogalmazni, hogy mi miatt, ahogyan azt se tudom megmondani, hogy mit csináltam az alatt az idő alatt, amit a blogolásra vagy a történet írásra fordítottam volna. Talán az a legkifejezőbb az elmúlt hónapjaimra amellett, hogy eltűntem, hogy el is vesztem. Ezt főként lelkiekre értem, mert nagyon nem találtam önmagam. Nem dagonyáztam a depresszióban vagy az önsajnálatban, egyszerűen csak voltam. Lélegeztem, néztem, hallgattam, mozogtam, azonban semmi olyat nem tettem, amivel a lényemet éltettem volna. Mintha kitörölte volna valaki a működésemből, hogy egyébként nekem erre szükségem van, hogy néha elmerüljek a kis álomvilágomban, na meg arra is, hogy alkossak. Nem tudom azt mondani, hogy történt velem valami rossz, hiszen ez az egész egy hosszabb folyamat végeredménye volt, amit egyébként nem is rossznak kellett volna megélnem, hanem a lehető legjobbnak, ami csak történhetett velem.

Ennek az egésznek köszönhetően nagyon hamar elröpült az az egy év, nem is tudok semmi olyan kiemelkedő dolgot megemlíteni, ami számítana, ami felrázott volna. Eltengődtem, ez pedig a napokra, a hetekre és a hónapokra is igaz volt. Ezt láthattátok a blogjaimon is, mert fejben bármennyire is dolgoztam a bejegyzéseken, a fejezeteken, ez nem igazán tükröződött abban, hogy valami meg is valósult volna ebből. Persze Az elsővel viszonylag jól haladtam az év első felében, de aztán azzal is megakadtam és ment szépen fel a polcra a többi elkezdet, majd félbehagyott történet mellé. Nem akartam ezt, őszintén, viszont valami beleültetett egy kényelmes fotelba, amiből még a kis buborék világom se tudott felállítani, mintha az a kényelmes valami teljesen magába szippantott volna. Valójában pedig ezt is éreztem, mert mindig ott volt a gondolataimban, hogy most írnom kellene, hogy itt van ez az új ötlet, amit kidolgozhatnék, vagy ez egy jó bejegyzés téma lenne a Gondolatokra, azonban végül mindnek ugyan az lett a sorsa. Megvalósulatlanul elfeledtem őket, mindet, egytől egyig.

Szeretném azt mondani, hogy majd most minden más lesz, ígérni, de azzal is tisztában vagyok, hogy korábban ezt számtalanszor megtettem és mind csak üres szavak maradtak. Ráadásul még mindig nem kezdtem el írni... ugyan egy korábbi kis novellát már sikerült újraírni, viszont valami teljesen újat még nem vetettem papírra. Talán ha végre haza költözök és kicsomagolok, akkor már erre is lesz akaratom, ha sikerül újra rátalálnom a kis kuckómra, mert ötletem és tervem van rengeteg, időm is lesz, a munkám mondhatjuk igen rugalmas lesz. Persze meglesznek a húzós időszakok, amikor ki se fogok látszódni a papírok mögül, viszont ezeket leszámítva lesz időm magamra és arra is, amit szeretek.

Nem fogadtam meg semmit, inkább csak kívánom azt, hogy visszataláljak ahhoz, amit szeretek csinálni, ami kikapcsol, ami segít egyensúlyban tartani a kis világomat. Szeretnék haladni a történeteimmel, megvalósítani minden elképzelést, amibe eszembe jutott, szeretnék végre egyenesbe jönni magammal és a kis buborékommal is. Szeretnék újra önmagam lenni, szeretném, ha a 2018-as évem jobb lenne, mint a 2017-es és szeretnék úgy elbúcsúzni tőle, hogy azt mondjam majd egy év múlva ilyenkor, hogy jobb voltál, mint az elődöd...

04. Viszlát '17: Dalban mondom el

2018. január 6., szombat
Nos, az én év végi összegzésem az sikeresen átcsúszott az új évre, ráadásul szét is bontottam és több bejegyzésen keresztül fogom megosztani, hogy milyen volt és milyennek láttam a 2017-es évemet. Legelőször is a kedvenc dalaimmal kezdek, ami inkább a Spotify által összeállított listából fog állni, mivel ha ezt én tenném meg, akkor nagyon hosszú egy bejegyzés lenne.

Biztos akad köztetek olyan, aki szintén használja a Spotify-t, így neki nem ismeretlen az általuk összerakott 2017-es lista, amely az általunk leghallgatottabb 100 dalt foglalja magába. Nekem nagyon tetszik ez, mivel egész évben annyi zenét hallgatok, hogy nem tudnám megmondani, hogy egyébként melyik volt az, amit rongyosra hallgattam. Mivel rengeteg kedvencem van, így sajnos elég gyakran előfordul az, hogy elfeledkezem egy korábbiról, amit egyébként kifejezetten imádtam. Ez például a mostani listában is megfigyelhető, mivel egy olyan dal került be a Top 5-ös listámba, ami nem ebben az évben jelent meg.

Azért is szeretem ezt az összeállítást, mert jól tükrözi, hogy az utóbbi időben egyre több latin szám kerül be a gyűjteményembe. Jelenleg is épp egy ilyet hallgatok és az éppen aktuális rongyosra hallgatom dalom is spanyol nyelvű. Az első 5-be, mindössze két angol nyelvű dal került be, miközben 2016-ban egy kivételével (bár az is az angol feldolgozásával volt bent a listán) volt. Ha pedig előre tekintek, akkor jelenleg úgy fest, hogy a '18-as visszatekintésben nem is biztos, hogy lesz angol szám.

Most pedig akkor jöjjön a Spotify szerinti Top 5-ös dal listám:


1. Luis Fonsi ft. Daddy Yankee - Despacito


Szerintem nem tévedek azzal túl sokat, ha azt mondom, hogy sokak listáján ott szerepelhet ez a szám. Én még akkor bukkantam rá, amikor még eléggé ismeretlen volt, szó se volt a Justin Bieberes feldolgozásról, amit én egyébként nem szeretek. Abban a változatban nincs meg az, ami miatt én annyira szeretem a latin számokat, tök hidegen el van énekelve, amiben semmi érzés nincs. Azt a verziót magamtól nem is nagyon hallgattam, csak az eredetit, aminek elég sok jelenetet köszönhetek. Pont ennek köszönhető az is, hogy a Top 100-as listám élére került, mivel szeretem magam elé képzelni ezeket a pillanat képeket, amik úgy sokkal könnyebben előjönnek, ha hallgatok valami hozzáillőt. A Despacitónál pedig többször is beragadt a folyamatos ismétlés gomb.


2. Kristian Kostov - Beautiful mess


A 2017-es Eurovíziós Dalfesztiválon hallottam meg és nem akkor, amikor a Spotify-on böngésztem. Első hallásra beleszerettem, nagyon sokszor illik a gondolat- és hangulat világomhoz, könnyen tudok azonosulni azzal a hangulattal, amit a számomra hangzás alapján tükrözz. Ezt is több jelenetemhez tudom kötni, amiket úgy körmöltem le, hogy közben ezt hallgattam és mondhatjuk rá, hogy elszaladt velem a ló, ha ezek érzelmiségét vesszük figyelembe. Azért is fontosak nekem az ilyen dalok, mert a hangzása, a lendületessége írás közben annyira magával tud ragadni, hogy csak írok és írok, a végén pedig kapok valami olyat, amivel elégedett tudok lenni, amire büszke vagyok. A legjobb fejezeteim mind úgy születtek, ha közben valami olyat hallgattam, ami magával ragadott, amikor semmi másra nem figyeltem, csak a kis világomra.


3. McFly - Shine a light


A kakukktojás, amiről korábban beszéltem. Ez egy 2010-es dal, amiről aztán én meg is feledkeztem, majd most pár héttel ezelőtt újra rátaláltam és azóta ezerszer újra hallgattam. Igaz, az egyik live felvétellel tettem ezt, de a stúdió felvételt is ugyanúgy szeretem. Szerintem sokan vannak úgy, hogy beleszeretnek egy-egy énekes hangjába, nos, nálam ebben az esetben pont ez történt meg. Beleszerettem az egyik srác hangjába, ami azért is volt rám egyébként nagy hatással, mert ennek a dalnak a szövege pont jókor jött, mivel egy kisebb történethez tudom felhasználni. Azóta persze rengeteget alakult a fejemben, sokat formált az alap szálon ez a dal, amitől úgy érzem, hogy csak még jobb lett. Mondhatni egy songfic lesz belőle, hiszen a szöveg szerves részét fogja képezni a sztorinak. Fogalmam sincs, hogy mikor lesz publikálható formában, de azt már bátran leírom, hogy én szeretem ezt a történetet. Kicsit új, kicsit más, mint ami eddig megszokható volt tőlem és valószínűleg pont emiatt tetszik annyira. Illetve a pasi hangja sem elhanyagolható...


4. Chyno Miranda, Wisin ft. Gente De Zona - Quédate conmigo


Az igazság az, hogy ennél a dalnál a klipje fogott meg a legjobban. Gyönyörű a táj, ahol az egészet forgatták és az se elhanyagolható, hogy a női szereplő se az a szokványos nőcske, akit majd a következőben láthattok. A végén pedig imádom a zongora dallamot, sokszor csak azért hallgattam YouTube-on a dalt, hogy ezt is halljam.


5. Maluma - Felices los 4


Viszonylag későn akadtam rá erre a dalra, csak azért nem ez lett az első és azért is írom ezt, mert egyébként ez a csengőhangom, szóval így kicsit vicces, hogy csak az 5. lett. Másrészt viszont ahogy megláttam a klipet, egy kicsit ki is ábrándultam, amiért egy ilyen nőt raktak bele. Tudom, a pasiknak pont az ilyen jön be és a Pitbull féle videók után már nem kellene meglepődnöm, de mondhatjuk, hogy engem igazán zavar ez a nőcske. Viszont túl lépve a klippel való problémáimmal, ahogyan írtam ez a csengőhangom is, ami csak azt tükrözi, hogy imádom ezt a dalt. Rengeteg ötletem ennek hallgatása során született meg, de akkor is ezt hallgattam, ha egyszerűen csak jó kedvem volt. Még most is megunhatatlan, főleg, hogy mondhatom, Maluma az egyik kedvenc előadom lett. A lejátszási listám hemzseg az olyan daloktól, ami vagy az övé, vagy közreműködik benne. Azt hiszem, neki köszönhetően jelentettem ki végleg, hogy menthetetlenül odavagyok a mediterrán típusú pasikért...

03. 2018-as évnyitó

2018. január 1., hétfő

Boldog Új Évet Kívánok Minden Kedves Olvasómnak!