10. Az első - Fülszöveg

2018. július 20., péntek
Kicsit kapcsolódva az előző bejegyzéshez: amikor kitaláltam, hogy egybe olvasztom a blogjaimat Az első picit kilógott a sorból, mert ennél a történetemnél nem tudtam, hogy mi lenne a jó döntés. Sokat gondolkodtam, mert bármennyire is azt vallom még most is, hogy sokkal több előnye van annak, hogy egy fő blogot hozzak létre, itt sikerült nagyon elbizonytalanodnom. Nem titok, hogy ez a regény az én szívem csücske (legalábbis a sok közül a legnagyobb), emiatt is volt nehéz döntést hozni, ráadásul pont az összeköltöztetés ötletének megszületése előtt kapott új kinézetett az oldal, ami szintén Lyra munkáját dicséri. Mindez pedig még tanácstalanabbá tett, végül aztán csak döntésre jutottam, jóval később, mint a többi történettel kapcsolatban.

A költöztetés mellett voksoltam, annyi kikötéssel, hogy majd itt is lesznek olyan design-ok, amelyek illeszkednek az adott történethez, ahogyan most is az Őszi zivatarhoz készült az új külső (itt is köszi Lyra). Pontosabban hamarosan sor fog erre is kerülni, mivel a fejezetek újra megosztása előtt szeretném frissíteni a fülszöveget és a szereplők interjúit is, mivel mindegyikben vannak már olyan utalások, amelyek már nem állják meg a helyüket. Tudom, hogy ezzel csak újabb munkát veszek a nyakamba, azonban szükségesnek érzem, ahogy az elgépelések kijavítását is.

Nos, azt még nem tudom, hogy mikor fogok neki kezdeni a részek átnyálazásának, vagy hogy mikor tudok neki kezdeni az új fejezet megírásának… lehet, hogy megvárom az Őszi zivatar végét, vagy legalábbis a befejezéshez közeli állapotot. Az is meg lehet, hogy csak megvárom a nyaralásomat ezzel és aztán szeptemberben neki is kezdek az átbogarászásnak, majd a feltöltésnek. Tehát ebben az esetben ugye párhuzamosan jönnének a két történet részei. Ezt még ki fogom találni, addig is mindenképp szeretnék hozni legalább egy fejezetet az Esőcseppek első részéből, de ha ügyes leszek, akkor a terveimben jelenleg még kettő szerepel.

Addig is itt is lenne Az első friss és ropogós fülszövege:

Akartalak… mindennél jobban, mindenkinél jobban. Megtalálni, felfedezni, szeretni. Veled lenni, megélni az életet. Akartam. Akartalak. Aztán mást is akartam. Felejteni. Nem szeretni. Elveszíteni az úton, nem gondolni Rád. Soha, soha, soha. Soha nem tudni rólad. De nem lehetett. Nem lehet. Felejteni, nem szeretni, elveszíteni. Csak egyet lehet. Megtalálni. Újra és újra és újra. Szeretni.

Csitáry-Hock Tamás

Olívia izgatottan utazik ki a labdarúgó Világbajnokságot rendező Németországba a nővéréhez, ahol pillanatok alatt magával ragadja a szurkolás féktelen hangulata. Egy átlagos rajongóként érkezik meg Lipcsébe, azonban egy apró balesetnek köszönhetően a zárkózott, visszahúzódó lány élete fenekestül felfordul és örökre megváltozik. Az első perctől kezdve érzi annak a különleges köteléknek a kialakulását a férfival, amely ismeretlen a számára és amitől megijed, ahogy az napról napra egyre erősebbé válik. A kevés embernek megnyíló magyar lány vajon képes lesz megbirkózni az idegen világgal, amibe belecsöppen és ami szöges ellentettje az övének? Vajon a kialakuló buborék összetartja őket, vagy végül engedve a kétkedő gondolatoknak, elmenekül, hiszen ez még jelenleg nem okozna olyan nagy fájdalmat?
Fernando a nemzeti válogatott csapat tagjaként érkezett meg a német városba, de sokkal inkább egy a problémái elől menekülő férfi volt és nem egy tettre kész focista. Egy újabb egyhangúnak ígérkező szurkolói találkozó előtt szemtanúja lesz egy kisebb balesetnek, mely akkor még jelentéktelennek tűnik, viszont ahogy belenéz a kék szempárba, felbolydul az addig jónak vélt élete. Megfeledkezve minden gondjáról, egyedül csak Őt látja, Őt akarja, aki azonban menekül előle és semmi jelét nem mutatja annak, hogy kölcsönös lenne az érdeklődés. Az élete számos nehézséggel és lemondással jár, vajon képes lesz elérni azt, hogy megküzdjön ezekkel a lány, vagy idő előtt el kell engednie mindazt, amit még csak ízlelgetett? Vajon sikerül levedlenie a sztár focista jellemét és képes azzá a hétköznapi férfivá válni, akivé mindig is akart?
Az első találkozás megpecsételte a Sorsukat, csak a másik létezet, minden más és mindenki más érdektelenné vált. Mégis az így képződött buborékon még sok a repedés, amely idővel akár átívelhetetlen szakadékká is gyarapodhat. Vajon elegendő a vonzalmuk ahhoz, hogy ne csak egy újabb románc legyen köztük, ami a lánynak az első lenne?

Mert az első emlékezetes és nyomot hagy bennünk. Mert az első örökre megmarad.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése